A nap végére már kis hílyán felemésztett a bűntudat. Hisz még csak annyit sem tudtam, hogy mit szeretett volna tőlem. Még csak meg sem kérdeztem mielőtt leordítottam a fejét. Így aztán úgy gondoltam, hogy suli után bocsánatot kérek tőle mielőtt még késő lenne. Igen ezt kell csinálnod, ez a helyes. Ha ma nem teszed, később már túl késő lenne, gondolom magambam.
Az utolsó órám kémia volt. Mielőtt elindulhattam volna beszedték a füzetem. még jó, hogy nem rég kezdtem újat. Mondjuk úgy, hogy szereztek rajzolgatni és már lattam a magaménál szebb írást is. Miután kikotortam a táskámból és odaadtam annak a tanárnak a kezébe akit másodiknak utálok a legjobban. A kapu előtt leültem egy padra, majd bekapcsoltam a fülhallgatómat és elkezdtem hallgatni a Nickelback zeneszámait. Nem is sokára ott termedt ő. A haverjaival sétált ki a kapun, elköszönt tőlük és mikor egyedül volt felszólítottam.
- Szia! - mondtam, mert nem tudtam a nevét. Hátrafordult és körülöttünk mindenki vagy sietett haza vagy csoportban beszélgetett, innen tudta, hogy én szóltam neki.
- Helló!- Helló! Ez már most nem sejt jót. Legalábbis nállam.